MŰHELYÚTMUTATÓ
Faragasztás: idő, préselés és nedvesség
A jó kötéshez az időzítés, a nyomás és a fanedvesség is számít. Mit ír a Wood Handbook, és mely adatokat keresd a ragasztó címkéjén?
A címkén szereplő idők
A Wood Handbook négy időt határoz meg. A fazékidő azt mutatja, meddig használható a bekevert adag. A nyílt idő a ragasztó felhordásától az alkatrészek összeillesztéséig, a zárt idő az összeillesztéstől a nyomás ráadásáig tart, a présidő pedig a nyomás alatt töltött idő. A teljes szilárdság a préselés után órák vagy akár hetek alatt alakulhat ki.
A magasabb hőmérséklet mindegyik időt lerövidíti. Amíg a felületek nyitottak, a vízbázisú ragasztó a levegőnek és a fának is vizet ad le, így túlságosan kiszáradhat a kötéshez. A poli(vinil-acetát) (PVA), az epoxi, a poliuretán, a rezorcin és sok izocianát ragasztó szobahőmérsékleten köt; a fenol-, melamin- és karbamid-formaldehid ragasztókhoz fűtött prés kell. Az idők termékenként eltérnek, ezért a használt ragasztó adatlapját kövesd.
Nedvességtartalom
A faragasztókat általában 6–14% nedvességtartalmú fára tervezik, és a 12% gyakori előírás. Körülbelül 6% alatt a fa olyan gyorsan szívja el a vizes ragasztó vizét, hogy annak terülése és behatolása nagy nyomáson is romlik. Az izocianátoknak és poliuretánoknak viszont némi vízre van szükségük a kötéshez.
Hasonló nedvességtartalmú alkatrészeket ragassz össze: a kézikönyv kisebb sűrűségű fafajoknál körülbelül 5 százalékpont, nagy sűrűségűeknél 2 százalékpont alatt javasolja tartani a különbséget. A ragasztott kötés korlátlan ideig megőrzi szilárdságát, ha a fa nedvességtartalma körülbelül 15% alatt, hőmérséklete pedig az ember számára kellemes tartományban marad; egyes ragasztók tartósan 38 °C felett veszítenek szilárdságukból.
Nyomás és sűrűség
A szorítás szoros érintkezésbe hozza a felületeket, és a fába nyomja a ragasztót. A túl nagy nyomás kipréseli a ragasztót, így ragasztóhiányos kötés alakul ki. Kis sűrűségű fákban gyakori a túl mély beszívódás, nagy sűrűségűeknél a túlzott kipréselődés; a legerősebb kötés a fa sűrűségéhez mérten közepesen nagy nyomással készül.
A kötés szilárdsága a fa sűrűségével nő, 12% nedvességtartalomnál körülbelül 700–800 kg/m³-ig. E fölött nehezebb következetesen olyan erős kötést elérni, amelynek vizsgálatakor nagyrészt a fa törik, ezért a nagyon sűrű fafajoknál különösen figyelj a felület előkészítésére és a ragasztógyártó utasításaira. Az adatbázis alábbi fafajai meghaladják a 750 kg/m³-t:
| Fafaj | Sűrűség 12%-on |
|---|---|
| Cumaru | 1070 kg/m³ |
| Ipe | 1040 kg/m³ |
| Jatoba | 940 kg/m³ |
| Garapa | 790 kg/m³ |
| Fehér tölgy | 761,6 kg/m³ |
Felületek és kötések
A frissen gyalult vagy fűrészelt felületek ragaszthatók a legjobban. A kézikönyv bemutatja, hogy az új, 36-os csiszolópapír több sejtréteget összeroncsol a felületen, a víztaszító felületeken pedig nehezen tapadnak meg a ragasztók és bevonatok. A rosttal párhuzamos élragasztás olyan erős lehet, mint maga a fa; a profilos kötések, például a csaphornyos illesztés főként a pontos összeállítást segítik, nem a szilárdságot növelik.
Jatoba (940 kg/m³) táblásítása asztallaphoz: mérd meg mindkét deszkát nedvességmérővel, és tartsd köztük a különbséget körülbelül 2 százalékponton belül. Közvetlenül ragasztás előtt gyaluld meg az éleket, és kövesd a gyártó adott szobahőmérsékletre megadott nyílt idejét és présidejét.